„… a legjobb barátom volt. Együtt laktunk a kollégiumban, együtt jártunk órákra, bulikba, mindenhova. Becsületes srác volt, sose szegte meg a szabályokat, még motorozás közben sem. Ott segített, ahol csak tudott, bármiben lehetett rá számítani. Egy este egy telefonhívást kaptam… egy szörnyű hívást. Vége lett mindennek. Egy részeg kamionos a hibás. Aki persze pár horzsolással megúszta… de a legjobb barátom nem. Ő nem volt ilyen szerencsés. Ő most kómában fekszik a helyi kórházban, és vár a segítségre. A segítségre, mely az életét mentheti meg. Hogy legyen néhány hétköznapi hős, aki megmenti őt. …. Egy hét is eltelt már, de még mindig semmi változás. Még mindig kómában fekszik, s mi még mindig várunk a csodára. A csodára, mely megmentheti őt. De nem. Vége. Vége mindennek. Meghalt. Nincs csoda, nincsenek hétköznapi hősök… Csupán sok önző ember, kik nem képesek hős tettekre. Csupán vér kellett volna… pár csepp vér. Az emberek többségének ez semmiség, valakinek az életet jelenti. Az életet, melynek vége. Nincsenek önzetlen hősök… miért nincsenek önzetlen hősök?”
„Immár 5 éve. De mintha csak pár napja lett volna… Épp, hogy túl voltam a 8. kemoterápiás kezelésen, melyre a Hodgin-kor (nyirokrák) miatt volt szükségem. Két hét pihenő, ennyi időm lett volna a következő kezelésig. Igen. Lett volna… e helyett nap, mint nap a kórházban kötöttem ki, ahonnan sorra zavartak haza, mondván, túl sok a stressz, semmi baj, pihenjek. Végül elküldtek CT-re, ahol kiderült, hogy mellékhatásként egy durva tüdőgyulladásom van, emiatt szepszisem is, valamint iszonyatosan rossz vérképem. Nem volt mese, vér kell, azonnal. Délben megrendelték, estére be is kötötték nekem az infúziót, mely megmentette az életemet. Ha aznap nem kapok elegendő vért, nagy valószínűséggel már nem élnék… Nem tudtam volna átélni azokat az élményeket, melyek fiatalságom legszebb emlékei. Nem tudtam volna szerelembe esni, nem tudnék családanya lenni. Sose tudok elég hálás lenni az önzetlen hősöknek, a vért adóknak…”
Ne keress kifogást...
Téged is várunk a vért adók táborába, hisz
VÉRT ADNI DICSŐSÉG!
