1.
-Kerestem a boldogságot, ha hiszed, ha nem. Tényleg boldog akartam lenni!
De hogy lehetnék igazán boldog, mikor egy saját akarattal és gondolatokkal
rendelkező „dobozba” vagyok bezárva? Ha a test, ami éltet nem enged igazán élni?
-Azt akarod rám kenni, hogy visszatartalak a önfeledten boldog légy? Igaz, hogy nem lehetsz egyedül, és nem élhetsz külön életet, mert bennem kell „laknod”, de attól lehetnél boldog, Velem. – mondta a test.
-Látom, nem értesz. Ez nem így működik. Lélek vagyok. Én arra születtem, hogy szabad és
szerelmes legyek és éltesselek téged. Én vagyok az igazi motorod, nem a szíved.
-Nem igaz, engem a szív éltet. Nélküle nem lennék.
-A szív miatt mozogsz és létezel, igaz. De én adom neked az erőt, hogy ne add fel. Én vagyok az, aki megmutatja neked, hogy kit kell tényleg szeretned, hogy kiért érdemes küzdeni, kivel érdemes boldognak lenni. Engem arra teremtettek, hogy minden lehetséges boldogság forrását neked adjam. Mindent, ami az enyém lenne. Tehát ne akarj Velem boldog lenni. Rájöttem, én nem lehet boldog. Nekem az ad célt, hogy téged boldoggá tegyelek. Ezért keresem a párodat. Mert ha Te boldog vagy, akkor én is az leszek, hisz elértem a célom. Boldoggá, szerelmessé, bolonddá tettelek téged, amitől én ragyogni fogok.
Ez a lélek dolga. Kiszolgállak, és egy napon majd talán visszakapom a munkám árát.
-Ez furcsa…
-Mi a furcsa? Ne mond, hogy nem értesz?!
-De értelek. Csak furcsa, hogy úgy érzem, megtaláltam a párom és a Te párodat is. Aki hozzánk illene. Aki olyan, mint Te, akivel Te is ragyogtál és jó volt rád nézni. De hogy,
őszinte legyek nem tudom, hogy segíthetnél nekem. Nézz magadra! Roncs vagy!
-Kérlek, mielőtt így nevezel, nézz tükörbe! Ha én roncs vagyok, akkor Te mi vagy nélküle?
