A költő ebben a versében megpróbálta beleképzelni magát abba a reménytelen élethelyzetbe, mikor is az elsőéves emberfia kihagyván a Gólyatábort beilleszkedni igyekszik a regisztrációs héten:
Izgultam nagyon a beiratkozásnál
Magamban álldogáltam a nagyelőadónál
Számomra ismeretlen arcok örülnek egymásnak
Azt hiszem őket hívják vérbeli gólyáknak
Nagy nehezen felvettem a tárgyaimat
Nem ismerem sajnos a tanáraimat
A kollégiumba is sikerült beköltöznöm
Remélem, beilleszkedem gyorsan, ha nem is rögtön
Tegnap este hallottam az ablakom alatt,
Hogy éneklik a főiskolás himnuszokat
Ha a gólyatáborba én is elmentem volna
Leghangosabban az én torkomból szólna
A felsőbb évesek csak engem nem ismernek
Az évfolyamtársaimmal meg simán kezelnek
Biztos tőlük kapták azt a sok jó infót,
Pl., hogy Nagy Ténél kellett volna felvenni a gazd.infót
De én nem voltam a Gólyatáborban
Nem úszkáltam nevetésben, örömben, borban
Nem ismerek se hallgatót, se tanárt, se titkot
Így aztán megnehezítettem ezt a beilleszkedős dolgot
(írta: Virág Péter)
