Földre szállt Angyal
Szálló pihe, látszó homályban,
Elveszve, keresgél.
Gesztenyebarna,
Szemedben elvész.
Eget hálózza be,
Tekinteted rabul ejtő kincse.
Igéző szempár,
Alakod kísérő párja.
Gát egy József Attila,
Írói véna.
Kellene már,
Egy hatalmas banzáj.
Eső mossa könnycseppeknek,
Megfáradt lelküket,
Örömkönnyek,
Másznak vissza reményüket lelve.
Derűs szomorú napon,
Szivárvány ragyog,
Tündöklő fénylépcső
Felett szárnyal a magasba.
