Ajj, hát magamba néztem
S befordulva lestem, vártam,
Hol van az énem, mit
A mennyig gyaláztam.
Hisz’ karcolt betűkkel írtam,
Véstem, s faragtam jó mélyre,
Elátkozott poklot bíztam
E darabka kezébe.
És most mégis hiába lesem,
Hívogatom én negédes szavakkal,
Csüngő tekintettel figyelek,
Előjön-e így, új tavasszal?
Bizton állítom, majd csalódok
S elemészt az izzó bánat,
Ültömben szinte forgolódok,
Hogy így meggyaláztak.
Megsimítom kihűlt helyét,
Majd kifordulok belülről,
Vonakodva, de elindulok
Keresni mások kegyét.
