Furcsa, hogy szó nélkül
Követjük a múltunkat,
Ha jövőnk csak 1 percre
Mutatja utunkat.
Pislákolva, meg-megvillanva
Dereng a sötétségben,
Apró fénypontként rezegve
A csendes ürességben.
Vakító lobbanások tompán,
Szürkén telepednek le,
Így lesz meglévőből
Múlt üledéke.
Düledék rommá lesz
A pislákoló percünk,
Mit verejtékben ázva
Megszereztünk.
És így vált múltba
Az elpazarolt jövő,
Mi rég volt, itt már
Gyenge, veszendő.
