Kicsit késve bár, de ahogy mindig is mondtam jobb később, mint soha, szóval itt az ideje, hogy elmeséljem tapasztalataimat a harmadik Szolnoki Kutatók Éjszakájáról, ami szeptember 28.-án került megrendezésre.
Többen is láthattátok az esemény hirdetését. Akár az iskolában, szórólapokon keresztül, rádióban illetve facebook világában. Az esemény egy országos rendezvény, amit kis városunkban a Főiskola immár harmadik alkalommal rendezett meg, de erről később majd többet olvashattok.
A rendezvény este 6 órakkor kezdődött kint a Campusban. Be kell vallanom, hogy nulla kedvvel indultam neki a rendezvénynek. Jó, olvastam a programokat, és még jónak is ígérkeztek, de kinek volt kedve elindulni? Szerencsém van, hogy még is meggondoltam magamat, és ellátogattam a rendezvényre, hiszen most így visszatekintve megbántam volna, ha nem mentem volna el. Na de nézzük szépen sorjában.
Ahogy a campushoz értünk szó szerint meleg volt a fogadtatás. A főbejárat mellett Ecseki András-kovács- látványkovácsolást tartott. A gyerekek imádták. Talán egyik kedvenc momentumom volt az estéből, amikor egy 5-6 éves fiúcska nagyon komoly arccal állt a tűz mellett, és mint aki tudja a dolgát ott kovácsolt. Vasat a tűzbe, hagyjuk melegedni, vasat ki a tűzből, jól megnézegette magának, majd, mint aki ért hozzá, folytatta a munkát. A látványkovácsoláson kívül kinti programként hordozhatótávcsővel megnézhettük a holdat, illetve szakember segítségével különböző csillagképeket ismerhettünk meg. Nos, talán még az jó dolog lett volna, ha tiszta égbolt várt volna ránk…de nem így volt, úgyhogy néha várni kellett, amíg a felhők arrébb mentek és folytathattuk az ég kémlelését. Szeretném megjegyezni, hogy majdnem telihold volt, és így távcsövön keresztül is csodás volt a hold látványa.
Odabent kellemes beszélgetés foszlányait kaphattuk el és elsőnek nem is tudtuk, hogy akkor merre is induljunk el és mit nézzünk meg elsőnek. Erősen a „ballra el” elvet szerettük volna követni, hiszen kellemes illatok zavartak meg minket a campusban megrendezett grillverseny miatt. Miután erőt vettünk magunkon inkább tovább haladtunk és elkezdtük az információszerző körutat. Többféle témájú standok voltan jelen az egész este folyamán. Megfigyelésem szerint a legérdekeltebb standok közé sorolhatjuk az Amadeus Rádió standját, ahol megismerkedhettünk a rádiózás rejtelmeivel.
Közvetlen mellettük megtalálható volt a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Bázisának a standja ahol mindenki örömére, ha csak pár percre is, de pilótának érezhettük magunkat a helikopter szimulátorban. A Honvédség egy másik standot is magáénak tudhatott, ahol újonctoborzásról (szavakban: főiskolások, nyáron, kiképzés, tartalékosok, gyakorlat, fizetés) is hallhattunk. Úgyhogy kedves Főiskolások, ha érdekel a dolog, látogassátok meg a Honvédség honlapját, hogy részesei lehessetek a nyári kiképzésnek.
Folyamatos foglalkozások voltak kisgyermekek részére is. Az aula közepén gyöngyözéssel és különböző színes programmal várták azokat a gyerekeket, akik még túl kicsik ahhoz, hogy szüleikkel meghallgassák az előadásokat. Ennek keretén belül a Helen Doron Nyelviskola is képviseltette magát, hiszen minél hamarabb kezdjük el a jövő generációjának az idegen nyelvi taníttatásait, annál jobb.
Nem szabad kihagyni a Főiskola Ínyenc Klubját, akik egész este mindenki kérdésére készséggel válaszoltak. Itt szeretném újfent felhívni mindenki figyelmét, különösen nektek, kedves Gólyák, hogy az Ínyenc Klub mindenkit szeretettel vár. Ha érdekeltek vagytok az ételekkel való művészetben, ne habozzatok és írjatok e-mailt az inyenc.klub.3@facebook.com email címre, vagy bátran keressétek fel Szász Bencét illetve Csikós Gabit. Örömmel segíteni fognak nektek. Ha már az ételekről beszéltünk, akkor szót kell még ejtenünk a borokról is. Csodás borkóstolásnak lehettünk részesei a Szolnoki Borkörnek, azon belül is Kolozsvári Andrásnak és a Font Pincészetnek köszönhetően.
Az eseményen a Szolnoki Damjanich János Múzeum is képviseltette magát. „A Kanyargó Tisza partján…” fantázia névvel elnevezett, virtuális tárlatvezetésre invitálta az arra érdeklődőket. Ezen kívül meghallgathattuk az „Identitás, élettörténet és narratívák – Levéltárak a családtörténeti kutatások szolgálatában” című konferencia és szakmai bemutatót.
Szerencsére az előadásokra is rengetegen kíváncsiak voltak, melyek folyamatosan mentek a hármas előadóban. Kisebb csúszások előfordultak, mivel az érdeklődők nem csak beültek meghallgatni az előadásokat, de kérdéseket is tettek fel az előadás végén. Ez szerintem egy nagyon pozitív dolog, hiszen minden előadó boldog, ha plusz kérdéseket kapnak egy-egy téma kapcsán.
Összességében egy kellemes estét tudhatunk magunk mögött, és bátran kijelenthetem, hogy nem bántam meg, hogy elmentem a harmadik Szolnoki Kutatók Éjszakájára. Rengeteg információval gyarapodott a tudásom, ezen kívül tényleg egy jó programot szervezett a Főiskola, amire érdemes volt elmenni. Ha sajnos ebben az évben nem tudtál vagy nem akartál elmenni az eseményre, kedves olvasó, akkor csak bíztatni tudlak, hogy jövőre kétszer is gondold meg, mielőtt otthon maradnál.
