Ugyan, egy kicsit elveszettnek éreztem magam, de még talpon voltam. Éreztem, hogy valaki átkarol, ölel, szorít, csak maradjak vele. Soha nem engedné, hogy lezuhanjak.
Nem tudtam, hogy Te voltál az a valaki. Nem is sejthettem, hogy van benned annyi erő, hogy így visszahúzz engem a szakadék széléről. De mikor felfogtam, hogy valaki ezt meg teszi, akkor éreztem először.
Finoman, mintha táncot járna az orrom előtt, megérintett az a csodálatos illat. a bőröd, a hajad, a parfümöd. Ez Te a illatod.
Nem mertem kinyitni a szemem, mert féltem, ha megteszem felébredek és kiderül, hogy ez az egész csak álom, és Te nem is vagy igazából itt. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne tegyem és mégis.. a kíváncsiság erősebb volt. Sokáig tartott mire felfogtam, hogy tényleg itt vagy előttem és, hogy amit az előbb éreztem - azt az eufóriát, örömöt, vágyat - az nem valóság.
De nem így lett és csak pár pillanat múlva értettem meg, hogy mi váltotta ezt ki belőlem...
Megcsókoltál
