„Bármely pillanatban, amikor csak ránéztem, a lábaim nem engedelmeskedtek többé. Megpróbáltam mindent, hogy ellen tudjak állni. Semmi sem használt.
Lényegtelen volt, hogy hol, mikor vagy éppen kivel bukkant fel. Amikor rám nézett a gyomrom görcsbe rándult, ok nélkül kivert a víz és a lábaim életre keltek. Csak annyit tudtam tenni, hogy figyelek, nehogy felbukjak, miközben már-már futok felé. Csak azért, hogy érezhessem az illatát, megérinthessem a vállát és megölelhessem.
És ezek után, mikor a szemembe nézett…
Én nem léteztem többé.”
